 |
Főmenü |
|
|
Üdvözlet |
|
|
Egyéb hírek |
|
|
|
Magyar Tibet Expedíció 1987 - Shisha Pangma főcsúcs vs Central-Peak |
|
|
A "Hóba taposott igazság" nyomában 
Magyarázatként az alábbiak lettek odaírva.
A harmadik Himalája expedíció tagjai a 7400 m-en található 3-as táborból indulva a főcsúcsra vezető ún. kínai normál út traverzének elejétől nagy valószínűséggel egyenesen mentek fel az északi gerinc néhány méteres jégfelszökés leküzdése után ennek a gerincnek a legmagasabb pontjára, és ezek szerint a 8008 m-es Central-Peak volt "a csúcs"*, amelyre feljutottak.
"Mentségükre" legyen mondva, talán nem is ismerték a főcsúcsra vezető pontos útvonalat, hanem a szeptember 18-án előttük járt nemzetközi expedíció tagjainak a központi csúcsra vezető, itt-ott még jól kivehető nyomain mentek fel. Onnan nézve "a másik csúcs nem tűnt magasabbnak", és bár láthatták az innen a főcsúcsra előttük átmászók nyomait, nem mentek tovább a mintegy 300 méter hosszú, helyenként hópárkányos, meglehetősen kitett, éles gerincen.
A Kínai Hegymászó Szövetségnél ennek ellenére a főcsúcs megmászását jelentette be az expedíció vezetője, és útvonalként az első megmászók útját adta meg, amely a központi csúcs északi gerincéből egy jellegzetes sziklatoronynál balra leágazva, a két ormot összekötő gerinc alatt hosszan felfelé harántolva, annak kb. a közepén lévő legmélyebb pontjára ér fel, ahonnan már egy szélesebb gerinc vezet a közeli főcsúcsra.
Az tény, hogy az előttük erre járt lengyel szervezésű nemzetközi expedíció tagjai akkor elsőként, új utat nyitva mentek át a két csúcs között található, mintegy 300 méter hosszú gerincen, akiket Artur Hajzer és Jerzy Kukuczka is követett. Ők ketten akkor érkeztek a Central-Peakre a nyugati gerinc első (azóta sem megismételt) megmászása során, amikor csapattársaik közül öten már a főcsúcs, négyen pedig a 3-as tábor felé vették az irányt.
A fentiek ellenére a magyarok teljesítménye történelmi jelentőségű, hiszen első magyar állampolgárokként jutottak fel egy 8000 méternél magasabb csúcsra, még akkor is, ha ez nem a tizennégy főcsúcs egyike volt, és ezért meg is érdemlik azt a magas állami sportkitüntetést, amit akkor ezért kaptak.
De miért szerepelnek így?
2010-ben valaki megkérdezte az összeállítás szerkesztőjétől, hogy valóban a Shisha Pangma főcsúcsán jártak 1987-ben a magyarok? Mivel addig még csak a gyanúja sem merült fel annak, hogy az akkor nem úgy történhetett, néhány expedíciós taggal még ebben az évben szóban és e-mailben történt egyeztetés a vélelmezett helyzet tisztázására. A kérdésre hárman reagáltak, és válaszaik 2:1 aránya alapján a központi csúcsra való feljutás valószínűsége lett feltüntetve az összeállításban.
Néhány kivételtől eltekintve azonban az ott leírtak ellenére még éveken át nem megfelelő sajtótájékoztatások jelentek a magyarok nyolcezres csúcsokon történt teljesítéseivel kapcsolatban, de ezekkel szemben a lehetőségeknek megfelelően kifogás lett emelve. Pár éve viszont már az összeállításnak megfelelően történnek az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok.
Az érintettek részéről senki nem tett kifogást, pedig vélhetőleg nem ismeretlen számukra ez az oldal.
Mindeddig...
A Kalifa Himalája 2018 Expedíciók márciusi Kancsendzönga sajtótájékoztatóján vendégként jelent volt Balaton Zoltán és Vörös László is, akik annak végén egy rövid vetítést tartottak az 1987-es Tibet Expedíció képeiből. Az ekkor 2018. április 14-re megbeszélt napon személyes egyeztetésre került sor az összeállítás szerkesztőjével, amelyre az expedíció még élő tagjai közül Csíkos József, dr. Nagy Sándor, Dr. Papp Kálmán és Szabó László nem jöttek el (Dékány Péter, Ozsváth Attila és Várkonyi László sajnos már nincsenek közöttünk, mert 2000-ben, 2002-ben ill. 2010-ben meghaltak a hegyek között). A találkozón az állításuk szóbeli erősítgetésén, a kínai Certificate és a magyar kitüntetések bemutatása mellé nem sikerült hitelt érdemlő igazolást kapni arról, hogy ők 1987 októberében a tényleg a főcsúcsra jutottak volna fel.
Ez után egy 2018. április 18-i keltezésű, de vélhetőleg Klein Dávid április végére, május elejére tervezett Shisha Pangma csúcstámadására időzített Nyilatkozat lett eljuttatva az MTI-hez, amit az adott helyzetben a szerkesztőségég érthető módon nem jelentetett meg.
Ezért 2018. június 11-én, valószínűleg az újabb, a Karakorumba induló, szintén a Kalifa által támogatott magyar vállalkozás kezdetére időzített, most már az OTS Üzleti Sajtószolgálatnál fizetett hirdetésként publikált Nyilatkozat nyomán másnap a Facebook nyilvánossága előtt is szerette volna Balaton Zoltán a főcsúcsra jutásukat megkérdőjelezhetetlenné tenni. Az ott leírt hozzászólások és a lényegi kérdésekre általa adott nem kielégítő válaszok alapján a magyarok 1987-es Shisha Pangma eredménye továbbra is a 2010-ben rögzítettek szerint van feltüntetve, mert ekkor sem igazolódtak a fenti Nyilatkozatban közöltek.
Ezen kívül volt még egy riport az ATV Start Plusz műsorában, amelyen dr. Nagy Sándor, az 1987-es expedíció vezetője és Balaton Zoltán voltak a vendégek. De a hozzáértő nézők és a "valamilyen szempontból megkeseredett ember" itt sem kaphattak meggyőző igazolást arról, hogy ők a kétkedés ellenére a főcsúcson jártak. Sőt... Egyrészt a csúcsmagasságra vonatkozó korabeli mérések pontatlanságára hivatkozva próbálták meg elhitetni a nézőkkel, mintha amiatt lenne a csúcsmászásuk végpontja tévesen beállítva (a később összehasonlításképpen felhozott magas-tátrai Rysy /Tengerszem-csúcs/ - magasságeltérésének nem helyes ismerete sem volt elég szakmai). Másrészt az a kijelentés sem állja meg a helyét, hogy a csúcsrégió nem is látszik az alaptáborból és ezért nem figyelheti senki lentről a fent történteket, mert az a saját maguk által készített és az adásban is bemutatott képek, vagy akár mások felvételeinek garmadával egyértelműen cáfolható.
Az adás rögzített felvételének megtekintéshez kattints a képre.
A Hóhatár fentebb hivatkozott bejegyzésében már csend van, de a kérdés nem oldódott meg...
Az ebben történt hozzászólások mellett a Facebook oldalunkon néhány összehasonlító képelemzések is publikálásra kerültek - Képelemzés 1, Képelemzés 1a, Képelemzés 2, Képelemzés 3 - amik itt lentebb szintén szerepelnek.
Nézzük a történetet a rendelkezésre álló korabeli híranyagok és képek alapján.
Mi igazolhatja a főcsúcs tényleges el nem érését?
Az 1987. október 1-jén történt csúcsmászásról az akkori beszámolóikban meglehetősen szűkszavú, részleteiben szegényes leírások találhatók az első két 8000 méter fölé jutott mászó tollából. Íme a csúcsmászásról szóló részletek:
dr. Nagy Sándor - Utunk nyolcezer méter fölé
(In: Hegymászó 1987-2, 11. oldal)
Ozsváth Attila - Egy hadtápfőnök visszaemlékezései
(In: Hegymászó 1987-2, 15. oldal)
dr. Nagy Sándor - A NYOLCEZRES!
(In: Turista Magazin 4/1988 szám, 29. oldal)
Az október 8-án csúcsra ért másik négy mászó feljutása tényének közlésén kívül az út körülményeiről nem tudhatunk meg sokkal többet. A leírás szerint egy technikailag nem túl nehéz hegyoldalon való haladás végén egy néhány méteres jéglépcső leküzdésével jutottak a csúcsra.
A Magyar Tibet Expedíció beszámolói teljes egészében itt olvashatók.
Mint ismeretes, az előttük erre járt nemzetközi expedíció egyik tagja, Jerzy Kukuczka második emberként ezen a hegyen teljesítette a tizennegyedik nyolcezresét (Reinhold Messner volt az első).
Kukuczka halála után kiadott Függőleges világom c. könyvében a mászásukról többek között ez olvasható:
"Bár különböző időpontokban indultunk, mindannyian ugyanakkorra értünk a mellékcsúcs körzetébe. A Sisa Pangmának két csúcsa van. A mai napig folynak a viták arról, hogy melyik a magasabb, bár a topográfusok megállapították, hogy a második csúcs néhány méterrel magasabb. De még most is vannak olyanok, akik azt állítják, hogy az első csúcs nagyobb jelentőségű.
Akkor értettem meg, miért mondják ezt, amikor már saját szememmel is láttam a helyzetet. Az első csúccsal egész egyszerűen meg lehet spórolni egy meglehetősen változatos felszínű gerincen való három órányi menetelést. Az osztrákok (szerk. megj.: valójában három német és egy svájci) felértek az első csúcsra, megálltak a tetején, kattogtatták a gépeiket, és azt mondták, hogy ami őket illeti, ez a legmagasabb pont.
Elhatároztuk, hogy mi tovább megyünk az igazi csúcsra, bár tudtuk, hogy 8000 méter fölött semmilyen séta nem lesz könnyű."
Tehát a Shisha Pangmának két 8000 méter feletti csúcsa van.
Az 1964-ben a kínaiak által megmászott 8027 méter (akkoriban 8012 m) magas főcsúcs és az ettől nyugatra lévő, a mintegy 300 méter hosszú, helyenként késéles összekötő gerinc másik végén lévő mellékcsúcs (Central-Peak, központi csúcs, ma 8008 m), amit 1982-ben egy japán csapat tagjai értek el elsőként.
Ez a tény ma már mindenki által ismert, de akkoriban talán ez még nem volt annyira nyilvánvaló - így tán a magyaroknak sem, pedig találkoztak a lengyelekkel az alaptáborban, és beszéltek is velük a mászás körülményeiről.
Ozsváth Attila beszámolójából ismert, hogy ők tíz óra után indultak a csúcs felé, és Nagy Sándor is azt írta, délután fél ötkor értek a csúcsra. Így érthető, hogy ha ismerték a két csúcs különbözőségét, vélhetőleg nem vállalták a Kukuczka által is említett három órányi átmenetet a főcsúcsra, mert csak hajnalban értek volna vissza a sátrukhoz. A többiek csúcstámadása kezdetének ideje a beszámolókban nem lett megemlítve, de ők ugyanoda mentek fel, mint egy héttel korábban az elsők.
A fentebb említett ATV beszélgetésben - amikor a régi és az új mérések közötti eltérés volt magyarázva - arról egy szó sem esett, hogy van egy másik csúcs is, csak az lett elmondva: "tehát ugyanarról a hegycsúcsról van szó, csak a számadatok az idők során változtak". Ez így "csúsztatás", mert egy laikus tévénéző ezek szerint akár azt is hihette, emiatt van a teljesítésük kétségbe vonva. Pedig nem ezért!
Az is tény, hogy az 1980-as években többen is a főcsúcs elérőjeként jelentek meg az akkori nyilvántartásokban és egyes publikációkban, de később néhányukról kiderült, hogy mégsem azon jártak. Még ma is vannak olyan kereskedelmi vállalkozások, amelyek nem tesznek a két csúcs között különbséget az ügyfeleik csalogatásakor. Sőt, a Nepáli Hegymászó Szövetség pár évvel ezelőtt azt szerette volna elérni (más nyolcezres mellékcsúcsokkal együtt), hogy a Shisha Pangma Central-Peak is "igazi" teljesítés lehessen, mert akkoriban a vállalkozások hegyi vezetői már jelentős fizetőképes kereslettel rendelkeztek, és ezt így jól el tudták volna adni a számukra. Mivel ez a kérés nem lett elfogadva, manapság már nem nagyon szervezik erre a hegyre a klienseiket.
1987-ig a Shisha Pangma északi oldalán, ahol a magyarok is másztak, a főcsúcsra mindössze három útvonal vezetett - pirossal az 1964-es kínai traverz, kékkel az 1980-as osztrák, narancssárgával az 1981-es olasz út van jelölve.
Zöld színnel az 1987-es nemzetközi expedíció által elsőként bejárt út nyomvonala látható, amely a két csúcs között rácsatlakozik a kínai traverzre. Az ábra nem adja a japánok 1982-ben az északi gerinc mentén egyenesen a központi csúcsra, a legfelső részén elsőként megtett utat, és nem szerepelnek rajta a Hajzer-Kukuczka párosnak a nyugati gerincen, valamint a Hinkes és Untch által az északi fal középső kuloárján át 1987-ben végzett új útjai sem.
Disputed ascents
Nem ritka eset a nemzetközi gyakorlatban, hogy egy nyolcezres csúcs teljesítése vitatott, mert egy bejelentés alapján vagy a csúcsok eléréseit nyilvántartók észrevétele alapján ez merült fel. Ezt mindaddig "disputed" megjelöléssel szerepeltetik, amíg az érintettek nem tudják hitelt érdemlően igazolni a teljesítésüket. De több olyan eset is előfordult már, hogy egy teljesítésről megjelent, ám vitatott felvételek összehasonlításra kerültek olyanokkal, amelyek garantáltan valósak. Hogy ez tényleg így működik, arra álljon itt néhány, az expedíciós szakmai körökben is nagy sajtóvisszhangot kiváltott eset.
Az egyiknek a tétje nem kevesebb volt, mint a mind a tizennégy nyolcezres főcsúcs első női teljesítésének eldőlése a koreai Oh Eun-Sun és a baszk Edurne Pasabán között 2010-ben.
Mint tán többek előtt ismert, a baszkok megkérdőjelezték a koreai hölgy 2009-es Kancsendzönga csúcssikerét, mert meglehetősen gyanús volt a csúcsfotó, amelyet publikált, valamint amikor ők nem sokkal utána a csúcsra mentek, a csúcsfotón szereplő koreai zászlót sokkal a csúcs alatt találták a kövek közé szúrva. A koreai mereven elutasította a Himalájai Adatbázis részéről indított, a teljesítményének igazolására való kérést, ezért az őt kísérő három serpát behívták meghallgatásra. Közülük kettő a csúcsra jutást erősítette, de egyikük azt igazolta, hogy a rossz idő miatt nem mentek fel a legmagasabb pontra. Ez elegendő volt arra, hogy mind a mai napig Oh Eun-Sun Kancsendzönga mászása mellett zárójelben ott szerepel - (disputed!), annak ellenére, hogy (ezzel együtt) ő az első nő, aki mind a tizennégy 8000-es főcsúcsát megmászta.
Egy másik eset - szintén 2010-ben - az osztrák Christian Stangl által bejelentett, az adott körülmények szerint is hihetetlennek tartott K2 megmászása volt, miközben másoknak az nem sikerült. De miután megmutatta szelfi "csúcsfotóját", amelyen a háttér nem látszott, arról nagyon hamar megmondták a hozzáértők, hogy nem a csúcson készült. Ugyanis - pechjére - a szemüvegében tükröződő táj képét hasonlókkal elemezve, megállapították, azt a 3-as táborban (kb. 7500 m) állva készítette. Stangl egy darabig védte az "igazát", majd nyilvánosan elnézést kért a megtévesztés miatt.
És 2018-ban is világgá lett kürtölve, hogy négy kínai mászó is befejezte a Shisha Pangmán a Himalája koronáját, azaz mind a tizennégy 8000-en fent voltak. Viszont az egyik jelen lévő csapat tagjai közölték, hogy akkor mindenki csak a Central-Peaken járt, senki nem ment át onnan a főcsúcsra az összekötő gerincen. Egyikük az vélt igazának hitelesítésére elkülte a csúcson készített videóját az egyik elismert statisztikusnak, aki sajnálattal közölte vele, hogy csak a központi mellékcsúcs elérését tudja a felvétel alapján igazolni.
A kiragadott példák mellett a nyolcezres teljesítések listáján több olyan tizenhárom csúccsal rendelkező is szerepel, akik a tizennegyedik csúcsuknak csak a mellékcsúcsára (Broad Peak Foresummit, Shisha Pangma Central-Peak vagy csak a Cho Oyu platója) jutottak fel.
Esetünkben Balaton Zoltán weboldalán is szerepelnek olyan képek, amelyek azt a kételyt erősítik meg, hogy valójában csak a Shisha Pangma központi csúcsát (Central-Peak, 8008 m) érték el, és nem annak az akkoriban 8012 méter magasnak adott fő csúcsát (Main summit, 8027 m).
Nézzük, melyek ezek a képek?
Górcső alá lett véve, hogy merre mentek, hová értek fel és onnan mit láttak a magyarok 1987-ben, amennyiben a fentebbi oldalon publikált képeik kerültek összehasonlításra a mások által egy-egy hasonló, de biztosan az adott helyen készült felvételekkel.
Merre mentek fel?
A csúcsmászást leíró, meglehetősen szűkszavú beszámolóban ez került leírásra. "... Attilával haladtunk tovább a technikailag nem túl nehéz 35-40 fok meredekségű hegyoldalon. Néhány méteres jéglépcső leküzdése után, kb. 30 fokos hidegben délután fél ötkor értünk a SHISHA PANGMA csúcsára. Még mindig erős szél fújt, és a csúcson alig fértünk el."
A csúcsra vezető útvonalak ábráján a kínai normál út, amelynek a teljesítésére ők le lettek jelentve, az északi gerinc egy jellegzetes, egy még távolról is jól kivehető sziklatornyánál balra letér arról és a két csúcs közötti nyeregbe harántol fel, majd az itt már széles csúcsgerincen vezet tovább a meglehetősen tágas főcsúcsra (jéglépcső nélkül).
A traverzre a beszámoló nem tért ki, de az említett sziklatorony a fényképezőgépük lencséjének látóterébe került, azonban azt már felülről szemlélve, ami azt igazolhatja, hogy ők egyenesen haladtak tovább felfelé az északi gerincen, és nem tértek el balra az általában lavinaveszélyesnek tartott hegyoldalon (a hegy eddigi áldozatainak harmada itt vesztette életét). Vélhetőleg ők is egyenesen mentek tovább az előttük majd két héttel korábban arra jártak jól kitaposott nyomain. A korábbi nyomok megléte a Facebookon tett egyik hozzászólásban ugyan cáfolva volt, de egyik képükön ez is látható.
Nézzük az említett képeket.
Látható, hogy a nemzetközi csapat által korábban jól kitaposott nyomokon történt a felfelé haladásuk:
A fentebb említett jellegzetes sziklatorony felé közeledtek:
Már a sziklatorony felett jártak az északi gerincen:
Közvetlenül a csúcsra érésük előtt is lefényképezték ezt a tornyot:
Ez is azt igazolhatja, hogy - állításukkal ellentétben - a Central-Peakre értek fel az északi gerincen, amely egyértelműen ide vezet.
Ugyanis a dokumentáltan a Central-Peakre felmászott Fredrik Sträng videójából kivágott képen az északi gerinc alsó része a magyarok képéhez hasonlóan látható:
De menjünk velük tovább felfelé...
Az útjukat egy korabeli folyóirat oldalán is láthatjuk, amely Csíkos Józsefet mutatja már a "csúcs" közelében, de még mindig az északi gerincen mászva:
Ilyen felvételeket csak ezen az útvonalon mászva lehet készíteni!
Hová értek fel?
Az egyik 1987. október 8-án készült felvételen vélhetőleg már a "csúcsra" érve láthatjuk Csíkos Józsefet, amelyen balra lentebb egyértelműen a nyugati gerinc a nyugati csúccsal adja a hátteret:
Ezt igazolja a Central-Peakre felmászott Fredrik Sträng videójából kivágott kép is.
A nyugati gerinc képe látható a balatonok.hu oldalra feltöltött, a Népsport 1987. november 20-án megjelent cikkében a Nagy Sándor által 1987. október 1-jén Ozsváth Attiláról készült csúcsfotón is.
A nyugati gerinc és a nyugati csúcs így fotózva viszont csak a Central-Peakről látható, a főcsúcsról egészen más képet mutat (lásd lentebb Luis Stitzinger egyik képén)!
Egy másik október 8-án készült csúcsfotójukat nézve (amelyen még nem sikerült azonosítani az ott állót), annak méretéről is lett közölve információ a beszámolójukban. Szűkszavúan, ámde beszédesen csak ennyi lett róla írva - "melyen alig fértünk el".
Louis Stitzinger lentebbi, a főcsúcsról a Central-Peak felé készített felvételét nézve megállapítható, hogy a főcsúcs sokkal tágasabb ennél.
Ez a kép nagyon hasonlít Fredrik Sträng videójának arra a részletére, amelyen ő már csak pár lépésre van a Central-Peak tetejétől:
A Central-Peaknek közvetlen a csúcs alatti szakasza is összehasonlítható a Rainier Mountaineering, Inc. (rmiguides) Shisha Pangma oldalán publikált felvételével is. Ezen a képen egyébként balra a főcsúcs felé átvezető gerinc látható:
Mit és hogyan láttak még ők az általuk elért csúcsról?
Elemzésre került a szomszéd csúcs, a Phola Gangchen (Molamenqing, 7661/7703 m) helyzete is abból a szempontból, hogy az miként látható a Shisha Pangma két nyolcezres ormát összekötő, mintegy 300 méter hosszú gerinc két végpontjáról.
A magyarok ezt így látták az ő csúcsukról:
Viszont ez a csúcs Luis Stitzinger felvételén, amely minden kétséget kizáróan a Shisha Pangma fő csúcsáról és nem a központi csúcsán (Central-Peak) állva készült, azt jóval keletebbre, annak déli oldalába való némi belátást is biztosítva mutatja, de érdemes összehasonlítani a két kép előterében látható hegyformákat és a távoli csúcsoknak a Phola Gangchenhez viszonyított helyzetét is:
...
Lehet, hogy nem mindenkit sikerül meggyőzni, de mivel a magyarok által a másik csúcson állva készített csúcsfotó vagy az összekötő gerincet is mutató felvétel nem került publikálásra, ezért a fenti elemzések a Central-Peakre való feljutásukat látszik igazolni.
Pedig Luis Stitzinger felvétele szerint (amelyen a fentebbi összehasonlításokban említett nyugati gerinc is látszik) ilyen pazar a látvány a főcsúcsról a Central-Peak felé nézve:
A gerinc másik végéről, Artur Hajzer fentebbi képén a Central-Peakről a főcsúcsra való áttekintés már bemutatásra került, de itt van ismét:
Az mindenesetre érdekes, hogy a másik csúcs felé nézve egyetlenegy képet sem készítettek, és ez a meglehetősen fotogén gerinc egyiküket sem késztette arra, hogy abban a gyönyörű időben az ő csúcsukra érve ezt is lefotózzák életük első - Balaton Zoltán és Ozsváth Attila esetében az egyetlen - nyolcezer méternél magasabb pontra feljutva. Pedig akkor pontosan meg lehetne mondani, hogy a főcsúcson álltak-e valójában.
Vagy mégis van olyan képe valamelyiküknek, csak az nem publikus, és pont ezért nem az?
 Sajnos a szemüvegeikben tükröződő képről nem lehet megállapítani, hogy pontosan hol készült,
 de a Nagy Sándor által Ozsváth Attiláról készített biztosan a Central_Peaken.
...
Balaton Zoltán honlapjára fel vannak töltve az általuk hitelt érdemlő igazolásoknak tartott dokumentumok.
De a Kínai Hegymászó Szövetség által kiadott névre szóló, két nyelvű Certificate-ek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány által adott Sport érdemérem arany fokozatok, a Magyar Földrajzi Társaság elismerő oklevelei, Richard Sale "On the Top of the World" című könyvében a neveik megjelenése (a nevekkel kapcsolatban ott a szerző meg is jegyezte, hogy "Some of the ascents below may only have been to the Central summit. Definitive details on summit reached are occasionally hard to obtain.") mindegyike azon alapul, hogy a főcsúcs elérésére lettek bejelentve, és ezt még nem kérdőjelezte meg senki.
Továbbra is kemelendő, hogy a magyarok ezen történelmi sikere elismert mérföldkő a magyar hegymászás történetében, és megérdemelten kapták meg ezért az állami kitüntetéseiket, hiszen ők voltak az első magyar állampolgárok, akik egy 8000 méternél magasabb csúcsra jutottak, még akkor is, ha ez nem a tizennégy nyolcezres főcsúcs egyike volt.
A 2019. május 28-án rendezett "Himalája Koronája" szimpózium keretében Eberhard Jurgalski, az ismert himalájai statisztikus ezt elfogadta, és nyilvántartásában ez a mászás már a fentiek értelmében jelenik meg.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Összeállította: Kunos Gábor
Képek: magánarchívum, balatonok.hu és az említett weboldalak.
|
|
|
|
Nincsenek események a hónapban. |
|
|
Közelgő Események |
|
|
Nincs közelgő esemény |
|
|
Egyéb hírek |
|
|
